Az a húsz fiatal, aki 22-én, vasárnap hajnalban felszállt az Erdélybe induló különbuszra, talán még most is a hat nap élményeivel küzd. Azzal, ha kérdezik, melyiket mondja: amikor a tordai hasadék fölött remegő lábakkal kelt át a hídnak csak némi túlzással nevezhető faépítményen? Vagy azt, hogy Csíkcsomortánba érkezvén, milyen szeretettel várták őket a helyiek? Azt, hogy milyen volt a beszédtechnikai tréning nyelvtörői után teli tüdőből verset kiabálni a domboldalról? És milyen volt csendben hallgatni a Szózatot a gyimesbükki őrház előtt, a történelmi Magyarország határán? Vagy milyen volt az utolsó estén körtáncot járni a helybéli fiatalokkal? Hat nap Erdélyben, Tordatúron át Csíksomlyóra – igen, ez bőven hagy nyomot az emberben. Főleg akkor, ha az élményt azok a versek mélyítik tovább, amelyek életre keltek Erdély, Székelyföld nevezetes helyein.

 

  A verstábor harmadik estéjén érkeztünk Csíkszeredába, egy blokkházas lakónegyed kicsiny terére. Most két katolikus templom áll itt: egy 18. századi és egy 21. századi. Utóbbit Millenniumi templomnak kereszteltét, de már mindenki csak az ”angyalos templomként” emlegeti. Kétszáz évvel ezelőtt még elég volt az egytornyos templom, de ahogy nőtt a csíkszeredai lakosok száma, úgy lettek egyre többen, akiknek már csak a téren jutott hely, ha misére jöttek. A két világháború lehetetlenné tette, hogy új templomot építsenek, Erdély elcsatolása után pedig azért is küzdeni kellett, hogy a régi templom egyáltalán megmaradhasson. A román pártapparátus ’81-ben a templom melletti kertet önhatalmúlag el akarta venni, hogy utcát nyisson, ezáltal a templomot úgy hálózzák úttal körbe, hogy a hívek nehezen tudják megközelíteni. A párt terveiről értesült a helyi főesperes-plébános, és nyomban egy csűrt állíttatott fel deszkából. A következő bérmálási szentmisén több, mint ötezren vettek részt. Ezután a hatóság letett a terület elvételéről, a csíkszeredaiak pedig ”Isten csűrjében” tartottak misét még mínusz 32 fokos hidegben is.

 Most itt áll az új templom, este hét óra lesz, a kupolán négy óriási rézangyal tükrözi a lemenő Nap fényét. A templom megtelt, zsolozsmát mondanak, négy fehérvári versmondó lány a lépcsőre áll, és elszavalja az Egy csepp emberség-et. Majd megszólal a harang, a plébános és a ministránsok miseruhában vonulnak át a régi templomból az újba, és elkezdődik a mise. A blokkházak között még tele a játszótér, valahonnan vacsora illatát érezni, mi visszaszállunk a buszra, mert már várnak a következő szálláshelyen, Csíkcsomortán. Nem tudom, ki rendezte így, de azt hiszem, jól rendezte.